Csak nem hisszük el, nem mondta még senki, vagy a társadalom belénk nevelte ezt a gondolkodásmódot. A könyv, amit most olvasok pontosan erről szól. Egyelőre még csak megerősít, mert sorra olyan dolgokról olvasok amelyeket magam is tapasztaltam, és már elfogadtam, hogy létezik. Például, hogy a megérzések léteznek, átvesszük mások gondolatát, fájdalmait, érzéseit. És időnként fel-fel villannak gondolatok, képek a jövőből, vagy a múltból. Tegnap reggel munkába menet azon gondolkodtam, hogy milyen lehet, ha beszakad valaki alatt az út? Vajon eltűnik az egész autó? Vagy, milyen lehet megélni egy ilyet. Ma reggel 8 előtt kaptam egy telefont, hogy egy autó alatt beszakadt az aszfalt... És igen, kedves olvasó, ott pontosan azon az útszakaszon, ahol 24 órával korábban elgondolkodtam, milyen lehet ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése