Dan Brown, Az elveszett jelkép című könyve nálam überelte bármelyik kötetét. Szerettem az előzőeket, mert szórakoztattak és kikapcsoltak a napi taposómalom után. Ez a könyv azonban olyan témát érintett, ami engem is foglalkoztat, minden nap gondolkodom rajta, válaszokat keresek rájuk. Az elveszett jelkép úgy foglalkozik a lélekkel, az emberiség által csodának tartott misztikus dolgokkal, ezotériával és az 5 világvallással, hogy a napjainkban egy inkább elterjedt elméletekkel veti össze őket, és megmutatja, mindegy milyen vallást választunk, mindegy miben hiszünk, mindnek ugyan az az alapja. Nem írok többet, hiszen a könyvet el kell olvasni. Ha másért nem, hát az utolsó, kb. 30 oldalért. Annyira szépen foglalja össze, hogy mindennek az ember a középpontja, hogy szerintem minden héten el fogom olvasni az utolsó fejezetet. Mi lehet a sikerének titka? Talán pontosan ez, hogy vallástól függetlenül mindenki megtalálja a saját látásmódját, majd szépen megérti, hogy az övé ugyan az, mint a többieké.
Régóta mondtam ezt, hogy nem véletlenül hasonlítanak egymásra a vallások, hiszen mindenki ugyan arról beszél - ezért nem is értem, hogy miért hadakoznak egymással a különböző felekezetek tagjai. Hiszen ha a másik istenét szidja, a sajátját is bántja, mert egy istenről beszélünk, csak másként hívjuk. És hogy ki is az az Isten? Dan Brown például nagyon szépen bemutatja.
Emellett a bemutatott jelképek jelentése és a köztük lévő összefüggések annyira találóan követik egymást, hogy az ember úgy érzi, szinte pillanatok alatt, tátott szájjal olvasta végig a 730 oldalas könyvet.
Tényleg élmény, és bár nem klasszikus irodalom, bizony bizony elgondolkodtató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése