Már egészen kicsi korom óta nem hiszek a véletlenben. Így biztosan az sem véletlen, hogy találtam egy nagyon jó blogot, és szinte éreztem, hogy valaki vezeti a kezem és létrehozom a sajátomat. Az angyalom arra buzdít már jó ideje, hogy mesét írjak, kezdetnek talán ez is megteszi. Talán ha blogot írok a nap mint nap rám törő látomásokról, megérzésekről és megmagyarázhatatlan eseményekről nem csak magamnak, másoknak is tudok segíteni. Hiszen még én is küzdök azzal az érzéssel, hogy megszokjam, valaki áll a nappali sarkában, vagy mögém lép a konyhában, esetleg az ágyam mellett áll és érzem, hogy néz. Mert látni nem látom őket, csak érzem, hogy néz rám, valamit mondana. De én csak annyit tudok, hogy rosszat vagy jót akar. Persze félni nem félek, tudom, hogy nem bánthat, maximum a fejem fájdul meg, vagy ehhez hasonlók. A jókat kifejezetten szeretem, megnyugtatnak. Azonban sokszor nehéz megküzdeni ezzel a valamivel, amit adottságnak nem neveznék, hiszen mindenkinek van ilyen. Csak még nem mindenki tudja használni, vagy csak nem foglalkozott vele annyit, hogy tudja, hogyan kell elengednie magát, hogyan figyelje a rezgéseket ahhoz, hogy érezze, valaki belépett a szobába. Persze sokszor egyéb jelek is vannak: szinte lefekszik a gyertya lángja, végig fúj egy lágy szellő a szobán, annak ellenére, hogy minden ajtó ablak be van csukva, vagy egy pillanatra elalszik a lámpa, amikor egy elhunytra, vagy a szellemekre, angyalokra gondolsz. Aztán amikor rájönnek, hogy érzed őket, figyelsz rájuk ezek egyre gyakoribbak lesznek, neked pedig meg kell tanulnod nem csak elfogadni, de kezelni is őket. No és persze el kell fogadnod, hogy a környzeted csodabogárként, rosszabb esetben elmebetegként kezel. A családom már tudja mikor érzek valakit a lakásban. Egy pillanatra elakad a szavam, és egy olyan pontra nézek, ahol nincs semmi, vagy legalábbis nem indokolt, hogy oda nézzek. Aztán persze a frász kerülgeti őket, én pedig gyertyát gyújtok és magamban kérem, hogy menjen tovább, az angyalomat pedig arra, hogy segítsen elküldeni. Szerencsére az angyalommal hibátlan a kapcsolatom. A látó ismerősöm szerint kristálytiszta kapocs van közöttünk, ezért nagyon könnyen és jól tudunk kommunikálni. Jon-nak hívja magát, most is érzem, hogy itt áll mellettem és szinte látom ahogy mosolyog. Azt hiszem már jó idje várta, hogy elkezdjek írni...
