2010. január 22., péntek

Életcél

Hiába tanácsolom mindenkinek, hogy fogadja el az angyali útmutatást, és teljesítse a feladatokat, amelyeket még születése előtt vállalt. Pedig én is rendszeresen tapasztalom, hogy nagyon nehéz elfogadni az útmutatást, vagy elhinni, hogy akármilyen nehéz is éppen az adott pillanatban,  minden jó lesz. Szembenézni a nehézségekkel, az olyan mások által nekünk szegezett feladatokkal, amelyek nehéznek, már már teljesíthetetlennek tűnnek. Amelyekről úgy gondoljuk, hogy vállalhatatlanok, nem adjuk hozzá a nevünket - például egy olyan írás, amellyel nem értünk egyet, mégis a mi nevünk alatt jelenik meg, veszélyeztetve ezzel a karriert, egzisztenciát, de akár csak a munkát is, amely annyit jelent, hogy veszélyben a lakás, ahol lakunk, vagy a máskor oly természetes dolgok, mint a közlekedés, vagy a napi betevő. Reménykedem, és küzdök keményen, mi mást is tehetnék, de este lefekvés után, vagy amikor éppen semmi nem tereli el a figyelmem, arra gondolok, amire nem szabadna: mi lesz, ha homokszem kerül a gépezetbe? Pedig tudom, hogy csak a jóra, szépre és a mindenki számára hasznos dolgokra szabad csak gondolnom. Erre figyelmeztetnek a mindennapok apró dolgai is. Amikor egy tv reklám kapcsán arra gondoltam, mi lesz, ha pl egyszer az én mosógépem is tönkre megy? Meddig fogok kézzel mosni, mire lesz pénzem, hogy megjavíttassam. Nem telt el egy óra sem, a program felénél leállt a mosógép. A takaró vastag habréteg alatt pöffeszkedett és akár mit csináltam, a gép nem mozdult... Csüggedten ültem a kád szélén, és bosszankodva figyelmeztettem magam: hát nem szabad rosszra gondolnom, mert mindent megteremtek... MINDENT!! Tehát itt a pillanat, hogy jóvá tegyem, amit megtettem. Segítségül hívva az őrangyalom - sőt azt kértem, ha van olyan, hogy elromlott gépek angyalai, márpedig miért ne lehetnének, őket is hívtam - és mégis én döbbentem meg leginkább, amikor a mosógép 10 perc múlva elindult, és végig vitte a programot. Sőt, azóta is rendesen viselkedik.
Sajnos az akváriumban a neon csövet nem lehetett megmenteni, nagyon régi volt, így vennem kell újat, de biztos vagyok benne, hogy kapok segítséget ahhoz, hogy megtaláljam a szükséges összeget. Addig? Addig a halak élvezik esténként a pihentető sötétséget.
És hogy miért jutott ez eszembe? Mert most, hogy újra próbára tesz az élet, és a jó Isten, az angyalkártyám (Doreen Virtue - Napi útmutatás angyalodtól jóskártya) folyamatosan arra biztat, folytassam az utam, hiszen jól haladok az életcélom felé. Nehéz elhinni, hogy a jelenlegi helyzet az életcélomhoz vezet, és hogy ez a biztos fejlődés útja. De a legjobb amit teszek, hogy elhiszem és elfogadom. Hogy mi lehet az? Talán hamarosan rájövök, de tudom, hogy a hit, a szeretet, a bizalom, az öntudatosság és a megbocsátás biztosan nem visznek rossz irányba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése