2012. március 11., vasárnap

A mi lett volna ha? napja

Az a nap volt, amikor elkezdődött a csend. Amikor néztük egymást, nem tudtunk mit mondani. Kigyulladt az autónk. Egy elektronikai hiba miatt egyszerűen meggyulladt. Az elejéből semmi nem maradt, mégis azt kell, hogy mondjam, talán soha ilyen erősen nem éreztem a gondviselést. Számos dolog történt, aminek köszönhetően sem embernek sem más autónak nem okozott kárt ez a szörnyű baleset. Egy korábban elhalasztott találkozó, ami a javítást átütemezte és talán ennek is köszönhető, hogy az autó nem a lakótelepen a kocsisorban gyulladt ki. Egy térfigyelő kamera alatt parkoltunk, így szinte azonnal észlelték a bajt, és a tűzoltók nagyon gyorsan kiértek. Arról nem is beszélve, hogy nem menet közben, hiszen akkor talán meg is sérülhettünk volna. De azt sem szeretném elképzelni, mi lett volna, ha egy mélygarázsban történik.
Alig két órával a baleset után, amikor már megtudtunk szólalni ömlöttek a kérdések: mi lett volna ha?
Kerestük az okokat, miért pont a mi autónk? Miért most? Miért így? El kell fogadnunk, hogy mivel semmi nem történik ok nélkül, talán egy komoly balesettől menekültünk meg, annak köszönhetően, hogy nem tudtunk elindulni. De az is lehet, hogy rossz energiákat hozott az autó az előző tulajdonostól. Számtalan lehetőség.
Egész héten éreztem, hogy valami készül. Az autómba koccantak, egymás után mindkét autónk dobra be a kulcsot és nem indult el. Sorra jöttek az intő jelek. Beszéltünk róla, hogy biztosan figyelmeztetnek, biztosan van valami, amire próbálnak felkészíteni minket. De sajnos, még nem tudjuk előre kitalálni. Azt sajnálom, hogy nem próbáltam "megtisztítani" az autó energiáit, nem vontam védőburkot köré, pedig máskor számtalanszor megtettem, és eddig nem is történt baj. 
Most már azonban kár ezen keseregni. Azt tudom javasolni mindenkinek, hogy ha ilyen, intő jeleket tapasztal, tisztítsa meg az adott tárgyak, lakások energiáit, kérje az angyalok segítségét. Megéri. Azok kedvéért, akik még nem fogadták el teljesen ezeket a bizony valós dolgokat, úgy is fogalmazhatok, veszítenivalónk nincs.
És ha ezzel sikerül megvédeni, akkor az ember még mindig szívesebben hallgatja, hogy a hitetlenebbek azt mondják, amúgy sem történt volna semmi rossz. Mert akinek megfelelő érzékelői vannak hozzá, tudja, ott volt az a láthatatlan kéz, ami vigyázott ránk...