Hálás lehetek, hiszen kristály tiszta a kommunikáció köztem és az angyalom között. Szinte azonnal kapok segítséget, ha kérek, figyelmeztet, útbaigazít és persze az orromra koppint ha elhanyagolom. Mert hát sajnos ilyenek vagyunk, ha minden rendben van, képesek vagyunk elfelejteni azokat, akik segítenek a bajban.
Nem panaszkodhatok, tényleg néha én is úgy érzem meg sem érdemlem a sok jót, amit "fentről" kapok. Ezeket az eseteket nem is rejtem véka alá, itt a blogban is írtam már róluk. Leginkább azért, hogy reményt adjak, vagy felhívjam az emberek figyelmét, hogy ez bárkinek sikerülhet - hiszen mindenkire vigyáznak.
Az egész kérési folyamat nem olyan bonyolult mint aminek képzelik. Semmi hókuszpók nincs benne, nem kell kristálygömb, vagy rágcsálók porrá zúzott csontjai, esetleg három levelibéka vére, ilyesmi. Csak mi kellünk. Először is el kell fogadni, hogy az őrangyalunk velünk van (ez egyszerűbb, ha már érezzük a jelenlétét) és el kell fogadni, hogy a múltunkról és a jövőnkről is többet tud, mint mi. És a legfontosabb, hogy ha a kérésünk a jó célt szolgálja, akkor segít.
Természetesen amikor beletolattam egy másik autóban én is kértem, hogy ázzon el a névjegyem, vagy a tulajdonos ne találja meg az elérhetőséget, de természetesen másnap reggel telefonált. Hiszen az angyalok attól nem fognak megvédeni, hogy felelni kelljen a hibáinkért. De segítenek, hogy elég erősek legyünk, jól fogalmazzunk, higgadt legyen a másik fél, megfelelően lépjünk. Ha megkérjük őket, természetesen. Kérés nélkül nem segítenek - kivéve ha életet kell menteni, vagy olyan veszély leselkedik ránk, amiről nem is tudunk, de ez más.
Bármit kérhetünk. "Szeretnék jó ajándékot találni a barátnőmnek", "Szeretnék kevesebbet fizetni ezért vagy azért", "segítsetek, hogy megoldódjon a számla problémám" "segítsetek megtalálni a lehetőséget, hogy legyen elég pénzem kifizetni a vízdíjat".
És láss csodát, megtalálok egy borítékot a ruhás szekrényemben, amiben ott van 10ezer forint, amit természetesen én tettem oda, de elfelejtettem és akkor került elő, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Végtelen a sor, órákig lehetne mesélni. Sokan mégis úgy reagálnak: könnyű neked, nekem soha nem segítenek. Hát ezért. Én elfogadtam, hogy az angyalom arra vár, hogy nekem segítsen. A többségüknek nincs egojuk, így nincsenek önző gondolataik, és csak egy dolog számít nekik, hogy segíthessenek. Ezért ha tőlük kérünk segítséget nem szabad úgy gondolni a folyamatra, mintha egy embertől kérnénk. El kell fogadni, hogy őket azzal tesszük boldoggá, ha hagyjuk, hogy segítsenek. Ennek tudatában ugye, hogy könnyebb kérni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése