Mondhatnám, hogy nagyon pici koromban féltem a sötétben. De óvodás korom előttről, sőt még az óvaodáról sincs semmilyen emlékem. Nem emlékeszem a csoportra, arra, hogy játszottam, nem emlékeszm milyen volt otthon gyermekként. Az első emlékem, hogy lefekvés után féltem a szobában. Nem mertem hátat fordítani a szoba közepének, mert attól féltem, hogy megfog hátulról. Szorosan a hátamon feküdtem egészen addig, míg olyan álmos nem lettem, hogy elaludtam anélkül hogy figyeltem volna arra, milyen pózban. Most, hogy sokat olvastam az emberi szemmel láthatatlan dolgokról rájöttem, miért nincsenek emlékeim korábbról. Valószínűleg, ahogy minden gyerek én is láttam a körülöttünk lévő entitásokat. Aztán miután "lezárt" az agyam, már csak az maradt meg bennem, hogy valaki van ott és az ismeretlentől féltem.
Nagyon sok gyerek van, aki mesél is arról amit látott, vagy átélt, csak senki nem hisz neki. Esetleg ráhagyják és nem foglalkoznak vele. Sok szülő tűnődve meséli, hogy a gyerkőce órákig képes nézni egy pontot és csak mosolyog rá. Valószínűleg csak "beszélget" valakivel, aki ott van. Megértik egymást és olyan gondtalan örömökről van szó, amit mi el sem tudunk képzelni.
Az indigó gyerekek - én is az vagyok - különösen fogékonyak erre. Talán ennek köszönhetem, hogy egyre könnyebben hangolódom rá a spirituális dolgokra. Az indigók nehezen viselik az igazságtalanságot, a hazugságra rendkívül érzékenyek, bármikor kiszúrják. A túlzásokat, amikor valaki azért hazudik, hogy magát jó színben tüntesse fel másokkal ellentétben képtelenek elviselni. Gyakran hiperaktívnak tartják őket, azonban csak egyszerűen másként élik meg a földi létet. Azért vannak itt, hogy a jóságot, őszinteséget, szeretetet erősítsék. Nehéz az indigókkal, de csak addig, amíg nem találják meg a feladatukat és útjukat. Addig nem a körülöttük élőknek, hanem nekik, maguknak a legnehezebb. Például nekem most millió dolog jár a fejemben, és folyamatosan látok valamit ami itt köröz körülöttem, tudom hogy valamit jelezni akar, mégsem értem. Talán egy kis nyugalom kellene, hogy ne csak lássam, halljam is miért jött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése