Egy idő után, ha az ember lánya megszokja - főleg sorozatos bajok idején -, hogy van vele valaki, aki vigyáz rá és bármikor beszélhet hozzá és kérheti a segítségét. Aztán amikor hirtelen szinte minden problémája megoldódik elfelejti, kitől kért naponta többször segítséget. Az én angyalom is üzent: "túl ritkán keresem a kapcsolatot és keveset beszélek vele". Kicsit el is szégyelltem magam. Próbálok odafigyelni, hálát adni. Persze ha autóba ülök, még mindig megkérem, vigyázzon rám. Így, lassan két év után már szinte el sem tudom képzelni, hogyan lehet úgy biztonsággal mozogni az életben, hogy az ember nem kéri az őrangyala segítségét. Régen én is jót nevettem volna ezen, de aztán annyi segítséget kaptam, és kapok nap mint nap, hogy mára elengedhetetlen lett. Akár csak a parkolóhely keresésre gondolok, vagy arra, hogy nap mint nap kérem, hogy ne legyenek sokan előttem a sorban. Nagyon jó érzés, amikor a bevásárlás után (gyakran késő este) mindenhol tízesével állnak az emberek a kasszánál, és észreveszek egy törékeny picike pénztárost, aki unatkozik a pultjába. Bátortalanul kérdezem meg, hogy ide is szabad-e jönni, mire ő rám mosolyog és bólint, hogy természetesen, még nem készül zárni, csak senki nem állt oda. Hát mi ez, ha nem angyali segítség?
Meg kell tanulni kérni, de sokkal fontosabb, hogy azt is meg kell tanulni, hogy hogyan fogadjuk el a segítséget. Azok, akik elmormolják, hogy "jó lenne ha..." sokkal nehezebben vagy nem is kapnak segítséget. Az angyalokat meg kell kérni, hogy segítsenek. Maguktól nem szólnak bele az életünkbe. Noszogatnak, figyelmeztetnek, vagy próbálják a helyes irányba terelni a gondolatainkat, de helyettünk nem döntenek. A döntés mindig a miénk, mi tesszük meg amit meg kell. Ők "csak" a körülményeket alakítják úgy, hogy nekünk jó legyen. De hinni kell benne, hogy segítenek. Mi sem lennénk boldogok, ha valaki megkér minket, hogy segítsünk és miután megígértük, elkezdünk dolgozni rajta folyamatosan azt halljuk, hogy "áá, úgysem segít" vagy "ugyan, biztos nem teszi meg amit kértem, nekem úgysem sikerül semmi". Tehát mivel ők is érző lények, nekik is jól esik, ha hisznek bennük... és természetesen az is ha beszélgetnek velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése