Fura dolog felébredni az éjszaka közepén arra, hogy van valaki a szobában. Most már elég régóta érzem a különböző entitásokat ahhoz, hogy ne ijedjek meg tőlük. Mégis néha, még mindig félek. Pár hónapja egy kisfiú halt meg, akihez hetente jártam be a kórházba. Daganatos volt, már a kórházban ismertem meg és nagyon a szívemhez nőtt. Minden héten aggódva mentem be, féltem, vajon ott találom-e. Hónapokig minden szerdán ott volt. Gyakran bágyadtan a kezelésektől, vagy éppen komoly fájdalmakkal, de bent volt. Felemelő érzés volt, amikor fél óra játék vagy beszélgetés után együtt nevettük és már csillogott a szeme. Aztán könyörgő szemekkel nézett rám, és azért könyörgött este 9 után is, hogy ne menjek még haza. Hogyan mondhat nemet az ember egy ilyen elesett, védtelen kisfiúnak, akinek csak annyi maradt a külvilágból, hogy mesélek neki? Persze minden nap haza kellett menni, minden napnak vége szakadt. Aztán bekövetkezett a legrosszabb... Márkó egy nap már nem volt ott. Nem várt és nem tudtunk játszani. Soha többé... De találkoztunk még. Pár nappal a temetése után megkeresett. Négy napig állt a folyosón a hálószoba és a fürdő között. szinte éreztem, hogy ugyanolyan könyörögve néz rám. De én féltem. Megijedtem a kisfiú szellemétől. Vagy talán azt akartam, hogy menjen tovább. Érteni nem értem, mit szeretne, segíteni nem tudok. Úgy éreztem az a legjobb, ha nem veszek róla tudomást. Félelmetes volt érezni éjszaka a sötétben, ahogy végig mentem a folyosón, hogy rajtam nyugszik a tekintete. Még most is megremegek ha rá gondolok. Aztán tovább állt. Nem jött vissza többé... Meg akartam keresni a sírját, de közel egy órás keresgéléssel sem akadtam rá... Szégyelltem magam, hogy elfordultam tőle, pedig segítségért jött hozzám, ahogy életében tette. Most egy újabb haláleset után a nagypapámat várom. Valaki jár hozzám éjszakánként, de nem ő. Ez valami sokkal kellemetlenebb. Minden éjjel kettő órakor. Óramű pontossággal ébreszt. Nem tudom mit akar. Szerencsére angyali segítséggel el tudom küldeni. Az őrangyalomtól kapok védelmet, nagyon hálás vagyok érte, mert így el tudom küldeni. De szinte érzem a jeges érintését és tudom, ártana, ha tudna.
Meglepő érzés, mennyire meg lehet különböztetni a jó szándékú és a bántó entitásokat. Az ember hirtelen biztonságban érzi magát, vagy éppen, minden ok nélkül halálfélelmet érez. Pedig emberi szemmel és füllel érzékelhető nem történik.
Nehéz elmagyarázni mi az, amit "látok". Próbáld meg becsukni a szemed és érezni a rezgéseket. Mindennek van. A növényeknek, tárgyaknak és persze az állatoknak, embereknek is. Figyelj kitartóan egy állatot és próbáld elképzelni, hogy ő milyen. Vidám, játékos, lusta, megfontolt, bölcs stb. És érezni, hogy rezeg, ott van és pulzál. Amit aztán becsukott szemmel is érzel majd. Ezt ha megismétled minél több dologgal,végül mindenen érezni fogod. Úgy, hogy nem is kell odafigyelned, magától megy. Ami egészen odáig fejlődik majd, hogy azoknak a rezgéseit is érzed majd, akiket nem látsz. Csak érzed, hogy megváltozott a szoba hangulata.
Egyszer egy barátomnak angyalkártyát húztam. A keverés alatt annyira sikerült ráhangolódnom és olyan sok angyalt és védőszellemet, valamint vezetőt vonzottunk be, hogy a hirtelen megnövekedett szeretettől, és pozitív energia "bombától" kicsordult a könnyem. Leírhatatlan érzés. Ritka pillanat, de megéri kivárni ezer másikat egy ilyenért. És megéri gyakorolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése