Hogy miért járok látóhoz? Nagyon sokan azt mondják, amikor elárulom, hogy látóhoz járok, azt mondják: én nem akarom tudni, hogy mi fog történni velem. Nos, ezzel majdnem én is így vagyok. Az a fura, hogy amikor leülök a székbe, szemben Krisztinával, nagyjából azt sem tudom, miről akarok kérdezni, miért mentem oda. A beszélgetés során (nem szeretem jóslásnak hívni, annyira elcsépelt és a legtöbben sajnos valami csaló kuruzslóra gondolnak, ha ezt a szót hallják) a jelenemet "rakjuk rendbe", kicsit helyre billent, megmutat egy irányt, amit követhetek, ha úgy akarom. Olyan mint egy pszichológus, csak ebben az esetben nem kell mesélnem magamról. Rám néz és nagyjából 30 másodperc után "bemelegítésként" kimondja azt a legfontosabb dolgot, amit magamnak sem merek bevallani.
Most is csak azt tudtam, mennem kell. Minden nap erősebben. Fáradtnak éreztem magam, nem találtam a helyem és már utáltam mindent magam körül - pedig ez nagyon nem volt jellemző.
Amikor beléptem a lakásába megkérdezte, miről akarok kérdezni. Mondtam, hogy nem tudom. Majd mosolyogva annyit mondott: magánélet. Egy pillanatra azt futott át az agyamon, hogy ugyan, az legalább rendben van. Majd néhány mondatban felsorolta az összes félelmemet, és kénytelen voltam igazat adni neki. Aztán a következő egy óra arról szólt, hogy megnyugtatott, elmondta, hogy az angyalom milyen utat javasol és azt is, hogy hogyan tudok felülkerekedni a problémáimon. Mind mind a jelen lelkiállapotomról szóltak. Mintha egyszerűen felkapcsolta volna a villanyt. Rájöttem, hogy a megoldás nagyon egyszerű.
Beszélt a páromról. Én élek vele, ők egyszer találkoztak (egyetlen beszélgetés erejéig, úgy hogy csak a beszélgetés végén jött rá, magától, hogy a párom) mégis olyan dimenziókat nyitott meg, hogy elsírtam magam. A jövőmről csak annyit mondott, amennyire most a leginkább szükségem van és elég is volt. Tudom, hogy jó kezekben vagyok, rájuk bízom, hogy hogyan rendezik a jövőmet. Amiről tudnom kell, arról pedig biztosan szólnak is majd.
Ja igen, az is feladat (amiről itt is sokszor írtam már), hogy figyeljek arra, amit "hallok", fogadjam el, mert nem véletlenül mondják!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése