2011. május 24., kedd

Próbatételek

Tegyük fel, hogy tényleg még a születésünk előtt vállalunk feladatokat, és ahhoz, hogy teljesítsünk mindent folyamatos próbatételeknek kell elegettennünk. Többnyire utólag ébredek rá, hogy egy-egy próbán estem át. Máskor érzem, hogy valamit nagyon nehezen teszek meg, vagy nehéz ellenállni. No olyankor tudom, nagyon kell figyelnem, hogy megfeleljek és ne okozzak csalódást. Kinek? A környezetemnek, magamnak, azoknak, akiknél a feladatokat vállaltam születésem előtt.
Nehéz a hétköznapi feladataimra koncentrálnom, ingerült vagyok és folyamatosan fáradt. Talán tudom is a megoldást, mégsem bírok lépni. A kiutat keresem, mintha nem tudnám, hogy nincs más helyes megoldás, csak amit legbelül érzek.
Bár a jelenlegi társadalmi normákat nem mindig tudom elfogadni, tisztában vagyok azzal, mi a helyes és mi nem. Csak azt sajnálom, hogy mára már annyira nem figyelünk a szemmel nem látható dolgokra és időnként nem is akarjuk meghallani a kívülről érkező tanácsokat, hogy azt hisszük nem lehet másként élni, mint ahogy a társadalom elvárja.
Próbálom összeszedni magam, nem kiabálok senkivel, ha mérges vagyok és hallgatok a szűnni nem akaró belső hangra. Elvileg nem csaphat be...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése