Hol az otthon?

Nagyon rossz előérzettel indultam el Olaszországba, Pescinába. Féltem attól, hogy nem lesz valami rendben, nem tudtam mitől, de féltem. A repülő eleve késéssel indult, ami még inkább elbizonytalanított. Kértem ugyan segítséget, hogy rendben menjen minden, de nyugtalan voltam.

A rossz érzés szinte azonnal elmúlt, ahogy Rómában leszálltunk a gépről és egyre jobban éreztem magam. Elmúlt a gyomorfájásom, kisimultnak éreztem magam és hirtelen fel sem merült benne, hogy bármilyen gondom van az életben. Magába kerített az otthon vagyok érzés. Tudom, magyar létemre normálisan nem illik olyat írni, hogy én nem Budapesten vagy bárhol Magyarországon érzem, hogy otthon vagyok. Az itteni nyugalomban, jókedvben érzem magam jól. Annak ellenére, hogy otthon folyamatosan a pörgést keresem, Olaszországban bármit megadnék érte, hogy itt, egy nyugodt helyen dolgozhassak.

Talán az otthoni pörgés csak álca? Magam elől akarom elrejteni, hogy nem érzem jól magam? Hogy nem vagyok otthon és hiányzik valami?

Amerre megyek madártollakba botlom, még az apartmanban is. Szinte hallom, ahogy folyamatosan azt suttogják, hogy itt a helyed. És nem úgy mint egy turistának, aki élvezi a pihenést, de egy hét után már kezd hiányozni neki az otthona.

Biztosan van valami fontos feladatom Magyarországon, hogy mindig otthon tartottak. Két éve már az olasz álláshirdetéseket nézegettem, amikor vett egy fordulatot az életem és mégis maradtam. Most is látom, hogy nem lehet felrúgni az ottani dolgaimat. De mindenképpen választ fogok kérni arra, hogy miért zajlik ez benne. Ráadásul idén nem utoljára járok Olaszországban - köszönet érte - így még párszor le kell játszanom magamban ezt a meccset.

Talán megtalálom a helyem, a nyugalmam. Addig is marad a hitegetés, hogy itt élni már biztos nem lenne olyan jó, mint ahogy gondolom. Ennek csak az mond ellent, hogy elég jók a megérzéseim :)