Amikor kevesebb, mint másfél éve utoljára beszéltem vele, majd amikor hetekkel később átnézett rajtam, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig nem fog velem beszélni. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy ilyen sok idő elteltével még ennyire fáj és ennyire hiányzik. Az élet most újra sok sok jelet dob oda nekem, de nincs meg a bátorságom, hogy felemeljem a telefont és azt mondjam: márpedig én szenvedek és hiányzol. Olyan barátnő voltál, akire szükségem van és nem tudom miért döntöttél úgy, hogy többet nem beszélsz velem, de jó lenne tisztázni... No, ez nem megy.Még nem vagyok kész arra, hogy lépjek... Félek, ha beszélnénk fájó dolgokat vágna a fejemhez és azt nem élném túl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése