Rohanás, munka, takarítás, családi programok, plusz feladatok, mások kiszolgálása, aztán fárdtság. Annyira rohanunk, hogy észre sem vesszük, hogy bizony nincs időnk magunkra. Ezer éve nem meditáltam, nem húzok angyalártyát, nem olvasok, nem csinálok semmi olyat, amitől a testem vagy a lelkem jobban érezhetné magát.
Az a baj, hogy egyszer ez is visszaüt. Kedvetlenebb vagyok, ingerlékenyebb és türelmetlenebb vagyok. Az a tény, hogy nincs időm szinte semmire, ami kikapcsol, nagyon elkedvetlenít.
Szinte megjelenik a szemeim előtt egy kis stilizált elem, ami pirosan villog, mert már éppen a lemerülés előtti utolsó pillanatban van. Csak nem tudom, hogy a rengeteg munka után, amikor a házimunka kb 100 százalékban a nyakamba szakad, mit tehetnék, ami feltölt és sikerül visszazökkenni a régi, kiegyensúlyozott életbe... Abba, amikor még kevés házimunka volt, több idő magamra és több nyugalom... olvastam, teáztam, vagy csak színes, illatos gyertyák között meditáltam.
Talán angyali segítséggel ez is eljön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése