Vajon milyen feladatot vállaltam, amelynek teljesítéséhez azt kell kiállni ami velem történik? Kvázi egyedül csinálok egy újságot, dolgozom egy tv indulásán, amelynek igazából nem látom a jövőjét, igyekszem kielégíteni mindenki igényét, hevesen bólogatok ha kérés van: ezt kellene betenni az újságba, azt jó lenne úgy megírni. Szívem lelkem kiteszem nekik, pedig sem értelmét nem látom, nem élvezem, szakmailag pedig teljesen hibásnak ítélek meg. Mégis a végén én vagyok a rossz, támadások érnek, én érzem, hogy sírhatnékom van az íróasztalomnál és menni akarok. Nem tudom hova, nem tudom mit szeretnék csinálni, csak egyet érzek: el innét!
Bízom benne, hogy ez is egy olyan feladat, amellyel meg kell küzdenem. Lehet, hogy tudnék javítani ezen a helyzeten? Rá lehet ébreszteni embereket a bajokra, hibákra, ha a gonoszkodás már életformává vált? És magyarázat az, ha azt mondjuk: ugyan, mindenhol ez van. De miért? Nem akarom, hogy mindenhol így legyen... Emberek, miért teszünk keresztbe egymásnak ahelyett, hogy segítenénk? Miért nem hisszük el, hogy ha jót teszünk annak az lesz a vége, hogy mind boldogok leszünk???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése