Csalódás

Csalódás. Csalódás, hogy valaki, akiről azt hittük segíteni fog, nem foglalkozik velünk.Csalódás látni, hogy hagyják, szenvedj. Csalódás... az is amikor mindent megteszel, de nem értékelik. Csalódás az is, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnéd. Csalódás, ha nem hagynak dolgozni és az is ha mindent tőled várnak el. Csalódás amikor tudatosul benned, magadra maradtál. Csalódás, ha rájössz, hiba voltál lelkes, nem azt akarják, amit te. Csalódások hosszú sorával küzdünk. Az élet annyiszor alakul másként. Küzdhetünk ellene, próbálhatunk változtatni, de vajon mi jobban tudjuk-e mi az, ami jóra vezet? Melyik a helyes irány? Rá kell jönnünk, hogy mindenkinek saját maga talán a legfontosabb. Persze, az én életemben is vannak olyan emberek akik nagyon fontosak, feláldoznék értük bármit. Gondolkodás nélkül. Mégis, a hétköznapokban szeretjük úgy alakítani a dolgokat, hogy nekünk jó legyen. A saját gondjainkat helyezzük előtérbe, és másokét hátrébb csúsztatjuk. Magunknak is megmagyarázzuk talán, miért fontosabb a saját dolgunk. De ne felejtsük el, nekünk milyen érzés, amikor úgy érezzük, félre tettek minket. No másoknak nem akarok ilyen érzést okozni. Mostanában túl sokszor kell azt éreznem, sokadik gond az én gondom, nem fontos másoknak, hogy mit akarok. Ami még rosszabb talán, hogy engem is kezdenek bedarálni a mindennapok gondjai és néha én is megteszem másokkal, amit magammal szemben nagy sértésnek érzek. Pedig nem kellene... fontos, hogy körülöttünk az emberek jól érezzék magukat, mert nekünk is ettől lesz jó!