2010. február 25., csütörtök

Jelek, jelek, jelek mindenütt...

Néha elgondolkodom azon, mennyire más lehetne az életem, ha végre tudatosan teremtenék a gondolataimmal. Egyik délelőtt például az jutott eszembe, milyen jó lenne Thai Chi-zni, a lassú mozgás, a koncentráció annyira vonzó volt - békére vágytam. Délután pedig az egyik közösségi oldalon meghívót kaptam egy Thai Chi oktatásra. Nem is gondolkodtam, azonnal visszajeleztem, hogy mennék. Jövő hétvégén lesz az első oktatás, kíváncsi vagyok...
De nem csak itt tapasztaltam támogatást. Régi vágyam, hogy Szombathelyen elindítsak egy vállalkozást, de félek belevágni. Elhagyni a fővárost, a munkámat, mindent feladni és egy másik városba költözni, nehéz. De a gondolat vonz, hogy saját vállalkozásom legyen. Régóta nem nyúltam az Angyalkártyámhoz, valahogy elmaradt. Egyik este szinte vonzott magához a kártyacsomag, úgy éreztem azonnal húznom kell, meg is tettem. A lap arra buzdított, hogy vágjak bele az önmegvalósításba, valósítsam meg kreatív terveimet. Majd egy nem teljesen független, de más témában feltett kérdésre újra megerősítést kaptam. És a felszólítást, hogy kérjek tőlük, az angyaloktól segítséget.
Hisz milyen egyszerű ez! Miért is nem vesszük komolyan, hogy ők azért vannak, hogy segítsenek, és tőlük támogatást kérni nem olyan mint egy másik embertől, mert ők nem érzik szívességnek, gondnak, ha segítenek. Természetes, sőt ők feladatuknak tekintik. Ezért kell bátran kérni, hogy mutassák az utat, segítsenek megtalálni a megoldásokat és intézzék úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Ugyanis, ha az elképzelésünk most jónak is tűnik, de nem az az utunk, úgysem engedik, hogy butaságot csináljuk, de legalábbis figyelmeztetnek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése