Van aki sajnálja, hogy nem érzi, nem látja a szellemeket. Igazából nem is biztos, hogy ez mindig olyan nagy baj. Már régóta éreztem egy szellemet a párom nővérének lakásában, amit jelenleg senki nem használ . Korábban mi aludtunk ott párszor. Éjszakánként még féltem is tőle. Többször arra ébredtem, hogy ott áll az ágyunk mellett és olyan érzés volt, mintha nézne. Tényleg kellemetlen érzés. Persze mindig ott volt a bizonytalanság, hogy talán csak beképzelem. Ezt párom 2 éves unokaöccse a 7végén megcáfolta. Egyúttal megerősítette az, hogy nem vagyunk egyedül a lakásban. A picúr először volt a lakásban. Együtt sétáltunk át a helyiségeken. Mindenhol vidáman, a kis autójával játszva sétált végig. A hálószobába lépve riadtan, sírva szaladt vissza és kért, hogy vegye fel, miközben azt mondogatta: félek, félek. Pedig semmi nem volt ott, egy ágy és egy üres szekrény... látszólag. Próbáltam megnyugtatni, de nagyon rémültnek látszott. A szomszéd szobában volt az édesanyja, akinek szorosan átölelte a nyakát. Percekbe telt, mire megnyugodott. Viszont a hálószobába többet nem tette be a lábát...
Fura dolgok ezek. De az biztos, nem szabad hagyni, hogy félelmet keltsenek bennünk. Bántani nem tudnak, csak az energiáinkat szívják le. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az angyalunk mindig velünk van, és vigyáz ránk, főleg ha kérjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése